Pánik a parton

Hát, hogy jártam, öregem! 

Kijöttem a Dunára - a víz lejjebb van jóval, mint volt egy héttel ezelőtt, nézelődtem, megmostam a lábam, sétáltam kicsit a vízben, mondom, megnézem, hány óra van, látom, mindjárt hét, hát akkor indulás vissza, most kicsit később jöttem a meleg miatt, majd holnap megpróbálok hamarabb jönni, no, akkor bicajra, és irány haza ... ez lett is volna, de úgy alakult, hogy jönni akart egy kis puki, tudod, amiről érzed, hogy nem lesz belőle mennydörgés, amolyan sunyibb fajta, csak egy csöndes, halk sóhaj, hát engedem, hadd menjen, és beütött a krach, avagy ki, mert jött kíséret is, nem nagy, a gombóc fagyitól nagyon messze volt, de volt olyan lágy, és kissé krémes, mint a jól sikerült lágytojás sárgája: nem folyik, de nem is kemény, méretileg mint a hüvelykujjam körme gombócban, hát beszarás, de szó szerint, így aztán pánikgomb bekapcsolt, agyam járt, mit tegyek, míg Pötyi, a gombóc, tudod, elneveztem, mégiscsak személyesebb a kontakt, még csak testileg függ rajtam és nem akar tőlem elválni, avagy leválni, a hátizsákból elővettem a pézséket, gondolván ha gatyát, a fürdőst, letolom, rendbe tudom magam tenni, de hát nem messze tőlem volt egy biciklis ember, hát mégse nyomnám ilyen premier plánban a kretént, meg a shortban sem maradhatott a cucc, alsógagatya ugye nem volt rajtam, csak ez a hálós úszó, ami szépen kockàsra tudta volna igazítani pici Pötyit, ha felülök a bicajra, szétterülve az ülepemen, mint a telihold, a méteres szagról nem is szólva, ezért úgy döntöttem, vízbe megyek, úgyis úszkálnak a felszínén féltenyérnyi szardarabnak kinéző zöldesbarna izék, hogy eggyel több vagy kevesebb, már mindegy, és hát a víz igen kellemes volt, besétáltam derékig, figyelve, nehogy a hajózási útba essek bele, mert ilyen alacsony vízállás mellett ez könnyen megtörténhet; bevizeztem magam, gondosan kerülve a zöldesbarna idegeneket, leguggoltam, fürdőgatyát letoltam, és Pötyikét ujjom hathatós segítségével eltávolítottam alkalmatlakodása színhelyéről, búcsút se véve tőle, én nem sírtam utána, szerintem ő sem búslakodott miattam, mert vidáman bukdácsolva tovaúszott az árral a többi trutyival, így csak abban tudtam bízni, hogy az egy-két kilométerrel lejjebb lévők útjába nem akadt sehol sem a drága kis Pötyi.

Foktő-Kalocsa, 2026.08.01.