sivatag homokja

sivatag homokja

kavarog

miközben lágyan

hozzád bújok én

hűs éjszaka

tűnik fel kéken

míg forró testünk

csak zenél

távol pislogó

csillagok

néznek ránk

irigyen lesik

ahogy két test

most együtt hál

ritmust jár

a lélek

bennünk itt

lángba borul

a távol

és ránk kacsint

levelek rezzennek

zöld véneken

kút mellett

mind csak

szomjasan szédeleg

bőröd márványa

izzadva ér hozzám

nagyobb csoda

ma már

nem is várhat énrám

édes dombok

után völgyeket

jár a kéj

zizegő árokban

hívogató mély

onnan fel

a végtelen térbe

miközben egy

lélegzet

kiszakad

tőled és tőlem

eggyé válva

fekszünk

a kék éjben

míg sivatag homokja

csak táncol

a szélben

Kalocsa, 2017. július 6.