lélekdalok
Mi is a lélek? Mi ez a … fogalom? … létforma? …
fizikai testünk lakója, itt, és most? És miért van ez így? És miért van, hogy
hol jól, hol rosszul érzi magát ebben a bőrben?
Az itt csokorban található verseimben keresem a
választ, válaszokat, lehetőségeket, hogy…mi az a lélek?
14 éves vagyok
ahogy a Nap
ahogy ébred a hajnal
Akkor épp
akkor születtem
alszom én
angyal vagyok
annyira
apró darabok
apró hullámok
azúr ég ölel át
áldom
álmomban mindig
álomból riadok
árnyak
át hét határon
Átváltozások (számítógép)
Átváltozások 1. (Kávéautomata)
Átváltozások 2. (Szél)
Átváltozások 3. (Há-kettő-o)
Átváltozások 4. (Könyv)
Átváltozások 6. (A rózsa)
bársony csónak
belezuhanok a létezésbe
A bohóc
Biztatás
bőrödbe bújni
csak attól
Csak az út
csak egy lenge
csak megyek
csak megyek (2)
csak ülök itt
csak ülök kinn
a csend napjai vannak
csendes sejtelemben
Csillag-lélek
csillagboltos menny alatt
csodálom
csónakomban fekszem
csönddel ébreszt
egy borús nap margójára
egy, két, há
elfeledett angyal
elfojtott vágyak temetője
elmerültem időtlen ködben
elmondanám
elsírtam minden könnyet
emlékszem
Esik
este
Ébredés
éj hűvöse
éjfél múlt épp
éjszaka indultam el
élek
az Élet Hajnalán
én vagyok
Én vagyok a fény
és az éj beborít
fáradt vagyok
fekete fátyolfelhő
fekete füst
felejteni kívánom
felismerés
feloldódni
fényem ragyog
Fénytündérek
Földhöz ragadt gondolat
Fűszál a szélben
gémeskút
gondolatszárnyakon
gyönyörben
gyújts egy gyertyát
ha önmagamnak lennék
Hagyom
hajnali fénykapu
Halálba vonuló diók dala
halk monoton kopogás
hallgasd szíved dalát
hallgatom
hangulat
hazugságok
hibernációból térek
hit, remény, szeretet
a hívó szó
holdvilág
hosszú volt a tél
hozzánk bújik
hótakaróban az ágak
húrokat pengetsz
a hús
hűvös cserép
időlovon vágtatok
Igazi Én
ijedt kisnyúl a szívem
itt állok a Mindenségben
itt vagyok
jövő 1.0
jövő 2.0
jövő 3.0
kebledre hajtom most fejem
kezdetben
kezed fogom
kék nefelejcs
ki tudja
ki vagy te
köd itt és ott között
körbe mindig
lehettem volna
a lelked éneke
lelkem mélyén
lelkünk mélyén
leszáll az este
a létezés vágya
macskamód
Mag vagyok
magam mögött
magamra húzom
Megint
meglebbentem
mert embernek lenni
miféle anyag vagyok én
mindeneknek vége
mozzanatlan víz
Napod vagyok
Nárcisz
nehéz szívvel
Nem illik
nem számít
nevem nincs
néha csak
nincs ott más
nyitott vagyok
bőrödbe bújni
csak attól
Csak az út
csak egy lenge
csak megyek
csak megyek (2)
csak ülök itt
csak ülök kinn
a csend napjai vannak
csendes sejtelemben
Csillag-lélek
csillagboltos menny alatt
csodálom
csónakomban fekszem
csönddel ébreszt
egy borús nap margójára
egy, két, há
elfeledett angyal
elfojtott vágyak temetője
elmerültem időtlen ködben
elmondanám
elsírtam minden könnyet
emlékszem
Esik
este
Ébredés
éj hűvöse
éjfél múlt épp
éjszaka indultam el
élek
az Élet Hajnalán
én vagyok
Én vagyok a fény
és az éj beborít
fáradt vagyok
fekete fátyolfelhő
fekete füst
felejteni kívánom
felismerés
feloldódni
fényem ragyog
Fénytündérek
Földhöz ragadt gondolat
Fűszál a szélben
gémeskút
gondolatszárnyakon
gyönyörben
gyújts egy gyertyát
ha önmagamnak lennék
Hagyom
hajnali fénykapu
Halálba vonuló diók dala
halk monoton kopogás
hallgasd szíved dalát
hallgatom
hangulat
hazugságok
hibernációból térek
hit, remény, szeretet
a hívó szó
holdvilág
hosszú volt a tél
hozzánk bújik
hótakaróban az ágak
húrokat pengetsz
a hús
hűvös cserép
időlovon vágtatok
Igazi Én
ijedt kisnyúl a szívem
itt állok a Mindenségben
itt vagyok
jövő 1.0
jövő 2.0
jövő 3.0
kebledre hajtom most fejem
kezdetben
kezed fogom
kék nefelejcs
ki tudja
ki vagy te
köd itt és ott között
körbe mindig
lehettem volna
a lelked éneke
lelkem mélyén
lelkünk mélyén
leszáll az este
a létezés vágya
macskamód
Mag vagyok
magam mögött
magamra húzom
Megint
meglebbentem
mert embernek lenni
miféle anyag vagyok én
mindeneknek vége
mozzanatlan víz
Napod vagyok
Nárcisz
nehéz szívvel
Nem illik
nem számít
nevem nincs
néha csak
nincs ott más
nyitott vagyok
ősóceán partján
ott vagyok
ott voltam
Óda Hozzád, Te Csoda!
öledben megbújni
az Örök Létező
örökre
összeroskadt házam teteje
ötvennégy vagyok
ősóceán partján
Perpetuum mobile
puha éjben
ráncokat szánt
Reggelente
repülni volna jó
régi út
a semmi szélén
semmi vagyok
Star Soul
szárnyalok
szeretem a vasárnap reggelt
Szeretet-rabság
széjjelhasadt álmaim kárpitja
A szél
Szél ad csókot a víznek
szélben, vízben
szikrák a szélben
színdallamok
színház után
szívemben élsz még
szülőfalum
szürke kabát
szürke út
Te magad
tedd a karod
tudatomba zárom
Tudnod kell
ott vagyok
ott voltam
Óda Hozzád, Te Csoda!
öledben megbújni
az Örök Létező
örökre
összeroskadt házam teteje
ötvennégy vagyok
ősóceán partján
Perpetuum mobile
puha éjben
ráncokat szánt
Reggelente
repülni volna jó
régi út
a semmi szélén
semmi vagyok
Star Soul
szárnyalok
szeretem a vasárnap reggelt
Szeretet-rabság
széjjelhasadt álmaim kárpitja
A szél
Szél ad csókot a víznek
szélben, vízben
szikrák a szélben
színdallamok
színház után
szívemben élsz még
szülőfalum
szürke kabát
szürke út
Te magad
tedd a karod
tudatomba zárom
Tudnod kell
Megjegyzések
Megjegyzés küldése