Hold fényében

Hold fényében ezüst csónakban evezek. Felettem csillagok ragyognak szüntelen.

Halkan csobban a víz, lágyan ring csónakom.

Utasom én magam vagyok.

Hideg van, mégsem fázom.

Melegít belülről fényem, mi kiragyog.

Csak vagyok.

Csak evezek.

Át a létezés mindenségén a semmibe és valami ismeretlenbe, bízva önmagam kegyelmében.

Kalocsa, 2026.10.17. 

Hasonló versek: lélekdalok