Verzió II.
…ha majd egyszer fekszem valahol utolsó másodperceim töltve el a 
Földön, hová a Fény elküldött, számot kell vetnem azzal, amit 
pillanatnyi létemben valóra váltottam. Szemem nem lát egyáltalán, hogy 
tudnám biztosan, miféle terv szült ezen életre a világba, ha látna, már 
most tudnám, átmentem-e, vagy megbuktam a vizsgán. Ha majd fekszem a 
végén, és az utolsó csepp oxigén is elhagyja tüdőm, s lelkem kilehelem, 
elhagyva bőrruhám és csontvázam, megtudom talán végre már, a tervet, mit
 szőttem, sokadmagammal, milyen sikerre vitte a huszadik századi éltem.
Éltem?
S ha a válasz az, hogy rosszul, hát kezdhetem újra az egészet, mert kontár voltam a saját sorsomban, akkor hogy lehetnék a máséban mester?
Kalocsa, 2010-01-10.
Megjelent: Idő c. irodalmi antológia (2013) 161. oldal
Éltem?
S ha a válasz az, hogy rosszul, hát kezdhetem újra az egészet, mert kontár voltam a saját sorsomban, akkor hogy lehetnék a máséban mester?
Kalocsa, 2010-01-10.
Megjelent: Idő c. irodalmi antológia (2013) 161. oldal

Megjegyzések
Megjegyzés küldése